Eszik Zoltán üzleti coach radikális időgazdálkodási / priorizációs javaslatai,
hogy Te uralkodj az időd felett!
A kiegyensúlyozottság nem luxus, az egyik legfontosabb eleme annak, hogy sokáig örömet találj a vállalkozásodban!
Az előző blogban elfelejtettem közzétenni, hogy timehacking javaslataim nem vonatkoznak egyetemesen mindenkire. Amit – az eddigi tapasztalataim alapján – biztosan állíthatok: igénybevételük orvosi szakkifejezéssel élve kontraindikált, magyarul érdemi hatás nélküli mindazok körében, akik a vonal alatti életre rendezkedtek be. A másokat hibáztatók, az örökké kifogásokat keresők, a saját nehézségeikkel való szembenézést tagadók jobb, ha most abbahagyják az olvasást.
Sajnos az ő számukra nem ajánlott az alábbi javaslatok napi szinten való gyakorlása. Egyszer-egyszer persze ők is megpróbálkozhatnak egyik vagy másik javaslat „tesztelésével”, s ha úgy tapasztalják, hogy az alkalmazásukkal elért eredmények értékesebbek, mint az elérésük érdekében tett erőfeszítéseik; szépen, fokozatosan ők is elkezdhetik a vonal fölé való kapaszkodást.
Gyakran kérdezik ilyenkor persze, hogy honnan fogják tudni, hogy már elérték vagy meg is haladták azt a bizonyos vonalat? A zöldre váltó közlekedési lámpa jelzéséhez mérhető egyértelmű szignálra ne számítsanak. Vannak azonban bizony közvetett jelek számosak. Azt fogják tapasztalni, hogy a vonal fölött élők felelős gazdái, igazi tulajdonosi szemlélettel az értékeiknek és az eszközeiknek. Hogy felelősséget vállalnak a szavaikért és tetteikért. Egy szóba összefoglalhatóan „elszámoltatható” módon élnek.
Én az ilyen hozzáállással élő embereket tekintem igazi vállalkozónak, és mivel az elmúlt években módom volt tucatszám dolgozni fontos küldetést megvalósító nonprofit vezetőkkel is, így bizton állíthatom, hogy amikor a következőkben a „profit”-ról mondok valamit, ők ezt azonnal be tudják helyettesíteni „társadalmi hozzáadott érték”-kel.
A meghekkelt priorizáció
A timehaching módszereinek és előnyeinek a bemutatásához jó kiinduló alap lehet a „sürgős/fontos” dimenziók kezelése. Ahhoz azonban, hogy elkerüljük azt az aknamezőt, amely ennek az elvnek felkészülés és előkészítés nélkül történő alkalmazása esetén ránk vár, egy másik képességünket kell turbóra váltani. Ez pedig a priorizáció.
Talán meglepő lesz amit mondok, de mindannyian minden pillanatban priorizálunk! Te is priorizálsz, amikor zenehallgatás helyett a blogomat olvasod, én is priorizálok, amikor az unokámmal való játék helyett itt verem a klaviatúrát. Sőt a priorizáció ennél sokkal hamarabb megjelenik a napi gyakorlatunkban: az már priorizációnak számít, amikor figyelemmel fordulunk a környezetünk egy kiválasztott eleme, jelensége felé. ’megakad a szemünk valamin, vagy valakin…’
Ezt a pásztázó, majd egy ponton hirtelen kiélesítő fókuszált figyelmet (ami maga a priorizáció) tudjuk meghekkelni néhány elv gyakorlatunkba történő átültetésével. Az alap ennek az örökmozgó programnak az időszakos kikapcsolása, vagy tematikus monopolizációja. Itt most két – erre alkalmas – aranyszabályt szeretnék a figyelmedbe ajánlani. Az egyik a ’Komáromi Kolos féle konyhai időmérő’ alkalmazása, a másik a ’Brendon Burchard féle kétórai email-nyitás’ elvének követése.
Mindketten az idő szekventálására (egységekre bontására) vonatkozóan hoztak érdemi felismeréseket, amelyek a maguk egyszerűségében számítanak turbósító technikának.
Kolos féle konyhai időzítő
Kolos kollégám azt a felismerést vette alapul, mely az emberek teljesítőképességének az ütemhosszát illeti. Javaslata arra alapozódik, hogy – és ezt saját tapasztalatból én is alá tudom támasztani – mi emberek (általában) 40 percig vagyunk képesek egy dologgal elmélyülten és hatékonyan foglalkozni – egyhuzamban. Ezt – akár elismerjük, akár nem – mindig követ egy ernyedési fázis. Ami persze épp úgy értékes idő lehet, amennyiben ezt a 40 perces ütemezést sikerült elfogadtatni a környezetünkben élőkkel, a velünk közös légtérben dolgozókkal.
Hogy működik ez a mindennapokban? Az első lépés, hogy szerezz be egy konyhai (felhúzható) időmérőt valamelyik háztartási boltban. Joggal kérdezheted, ha az okos telefonodon is van időzítő, akkor miért ne azt használd? Ugye, nem kell külön indokolnom, hogy miért ne … Folytassuk onnan, ha megvan és indul az új munkanapod, csak annyi a teendőd, hogy felhúzod negyven percre és kiteszed az íróasztalod sarkára. Biztos lehetsz benne, hogy délre mindenki, akinek lenne valamilyen elintézni valója veled, tudni fogja, hogy mikor jöjjön vissza hozzád megbeszélni, amit szeretne.
Burchard két órás szabálya
Brendon Burchard már régen dollármilliárdos lett az időháztartásra vonatkozó tanításaiból. Igazából őt én a timehachking előfutárának tekintem. Ötletei, javaslatai alkalmazásával a teljesítőképességed és hatékonyságod hatványozódását érheted el. Az egyik ilyen, ’aha-élményt’ elérni képes ötlete, hogy ne nyisd ki a postafiókod délután kettőig!
Az internet megszületése óta velünk él a távolságnak és az időnek fittyet hányó email alapú kommunikáció. Ma már persze jónéhány mutációval gazdagítva (chat, viber stb…). Ezek közös jellegzetessége – az élő szervezetek analógiájával élve – az idegpályák, az impulzus-átadás felgyorsítása. Az, hogy a szervezetünket veszélyeztető külső körülményről a lehető leggyorsabban tudomást szerezzünk, ez gyakran életmentő lehet.
No, de nem minden csip-csup ügyről! S az email nem válogat. Az email urai próbálnak ugyan néha szelektálni, mint pl néhány éve a Google által bevezetett módszer, mely három csoportba osztályozza a postafiókodba érkező leveleket a feladóról előzetesen feltételezett státusza (fontossága) alapján.
Ez a postás abban is a segítségedre lenne, hogy címkézd az üzeneteidet s így – vélik – egyszerűbben és gyorsabban megtalálod az összetartozó dolgokat. Arról azonban nem beszélnek, hogy ezzel egyben nagy szívességet teszel nekik is a vásárlói profilod, potenciálod beazonosításában és azt is a Te szolgálatodnak tekintik, hogy ha kimondasz vagy leírsz egy szót, máris az ahhoz kapcsolódó reklámüzenetek garmadát fogod kapni…
Szóval az én javaslatom az, hogy ne bízz a postásra ilyen ügyeket, de azt sem ajánlom, hogy túlságosan bízzál a postásban …Az ilyen ügyeket a vonal felettiek általában megtartják maguknak. S itt térek vissza arra, hogy az előző nap este elvégzett – a holnapra irányuló – gondos tervezéssel mennyivel többre juthatsz egy olyan napon, amikor a leveleid délután kettőig pihennek a fiókban.
Az email-áradattól való függetlenségi harc célja, hogy értéket adjunk minden munkanapunknak! Amit tegnap megtettem ennek érdekében, hogy megfogalmaztam, mi a fő prioritású projektem mára: Azt is rögzítettem, mi az a 3 legfontosabb lépés, ami továbbvisz ebben. Azt is számba vettem, milyen egyéb fontos téma lesz másnapra. Amit mindenképp el kell végeznem.
Így rákészülve a napra, nem jelent majd nagy erőfeszítést, hogy a bejövő fiókból csak a kijelölt témákhoz kapcsolódó emaileket szabad megnyitnom délután kettőig! ÉS ebben a hackingben nem csak tárgyi, alanyi elemek is vannak. Azaz a témák mellett arról is el kell gondolkodnom, hogy kik lesznek azok az emberek, akikkel feltétlenül fel kell vennem a kapcsolatot. Lévén, hogy a közreműködésük a tovább-haladásomhoz nélkülözhetetlen. S kik azok, akiktől várom, hogy felvegyék velem a kapcsolatot. Jelentkezésük nélkül nem jutok előbbre.
Az így megtervezett nap jutalma, hogy pontosan látni fogom, ha a prioritásaim teljesülnek, azaz, ha megleszek ezekkel, ez a nap se múlik el siker nélkül!
Ps.: az elmúlt napokban felvásároltam az összes konyhai időzítő órát és amennyiben alkalmazni szeretnéd a fentebb bemutatott elvet, …. igen, nálam jó áron megkaphatod! 😊
Ha a priorizálással kapcsolatos „Biohacking után itt a timehacking” téma érdekes volt számodra, akkor ne hagyd ki az előző blogot (ITT), amelynek fókuszában az időgazdálkodás szerepelt!
Keress további olvasnivalókat a blogok között, hallgass minket podcast csatornánkon vagy látogass el a következő 6LÉPÉS webináriumunkra! Az eseményre érdemes gyorsan jelentkezni, mert limitált a részvétvevői létszám!
Trackback/Pingback