Családban marad

Családi vállalkozás mindenütt

Becslések szerint nagyjából 50.000 hazai kis- és középvállalkozás tulajdonosa éri el a következő években a hivatalos nyugdíj korhatárt. Ha a vállalkozás tulajdonosa ilyen kort megért, azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinált. Hiszen ezek a vállalkozók döntően a rendszerváltást követően kezdtek el vállalkozni. Jók voltak a saját szakmájukban és nem ritkán szinte a saját 10 körmükkel kaparták ki a túléléshez szükséges eredményeket. A forráshiány számukra szinte kizárta a hatékonyság növelő modern technológiák alkalmazását. A biztonságra való törekvésük („az a tuti, amit én csinálok meg”) pedig „one man show” jellegű működést eredményezett.

Ezek a vállalkozások sok munkavállalót foglalkoztatnak, jelentős hozzáadott érték tömeget termelnek. A működésük jelenlegi formájában a napjaik meg vannak számlálva, hiszen – bármilyen kegyetlen is kimondani – még a sikeres vállalkozó sem él örökké… De mi a helyzet az utódlással?

Utódlás – átok vagy szerencse?

A szerencsésebbeknek megadatott, hogy a családon belül van alkalmas utód. A kérdés csak az, hogy a szakmájában kiváló, de általában management ismereteket csak esetlegesen felszedő idősödő tulajdonos képes-e átadni mindazt az utód számára, ami a vállalkozás sikerének záloga. Vagyis a szakmai fogásokat, az ügyfélkapcsolatokat, a nem ritkán 20-30 éve együtt dolgozó kollégák részéről megnyilvánuló tiszteletet, elfogadást? Vajon képes-e valaki önerőből kiadni, átadni magából mindent, amit a kezdetektől fogva magában tartott? És ez a kérdés még hangsúlyosabban jelenik meg azokban az esetekben, ha a vállalkozónak nincsen családon belüli utódja, mert vagy nincs utód, vagy egyszerűen képességhiány vagy bármi más miatt nem is érdekli az adott terület…

A szóban forgó vállalkozások legfontosabb jellemzője, hogy növekedésük legtöbbször megszokás alapú, vagyis nagyon ritkán követték a növekedési-szint váltásokat szervezeti, folyamatbeli változások. A működés epicentrumában a tulajdonos áll, aki nélkül az operatív működés napokon (esetleg egy-két héten belül) leáll. Mi következik ebből? Az esetek döntő többségében hiába történik egy névleges generációváltás. Vagyis egy családi utód bevonása a vezetésbe, érdemi változás mégsem áll be az adott cég működésében. Továbbra is az eredeti (kiöregedő) tulajdonos mondja ki a döntő szót, a kollégák a fajsúlyos kérdésekkel hozzá fordulnak, az ügyfelek őt keresik, stb… Szegény utód pedig, még ha volt is kezdetben lelkesedése, napról napra veszíti el azt és egyre többször jut eszébe, hogy jobb lenne valami más elfoglaltság után nézni…

Mi ennek a valódi oka?

Talán egy ősrégi közmondást lehet ide idézni, még akkor is, ha egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó témában ez nem gyakran fordul elő, tehát: „Kutyából nem lesz szalonna”. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy nem is várhatjuk, hogy egy olyan ember, aki egy adott módon (lásd „one man show”) végig csinált 20-30 sikeres évet, hirtelen megváltozik, elkezd bízni a körülötte állókban, kiadja az addig féltve őrzött titkokat és nekiáll átalakítani azt, amit előtte hosszú ideig megfelelőnek gondolt. Természetesen tisztelet a kivételeknek, de ez gyakorlatilag egy „Mission impossible”! Legalábbis önerőből…

Mit lehet ilyenkor tenni?

Amennyiben egy sikeres vállalkozó a nyugdíjazás határára érkezve felismeri a változtatás szükségét, érdemes objektív, azaz nem érzelmi alapú segítséget igénybe venni és ez a fajta segítség gyakorlatilag csak a vállalkozáson kívülről érkezhet. Egy vállalkozó életében ez az egyik legtipikusabb helyzet, amikor egy üzleti coach segítsége szó szerint aranyat érhet, hiszen ha az addig egy adott módon sikeresen működő vállalkozást nem sikerül átalakítani, akkor az addig nem ritkán egy élet munkájával felépített érték egyik pillanatról a másikra semmivé válhat. És akkor nincs sem családon belüli generációváltás, sem pedig külső irányban történő értékesítés sem.

Érdemes elgondolkodni rajta, az addig egy személyen alapuló működés szervezett folyamatokká, rendszerré építése kiutat jelenthet ebből a csapdából és segíthet megőrizni az addig létrehozott értéket mind az egyén, mind pedig nemzetgazdasági szinten is. Egy ilyen módon kialakuló új környezetben az újszerű gondolkodásmód nagyszerű táptalajt adhat az innovációknak, a közben bejelentett támogatási formák révén talán a forráshiány sem legyőzhetetlen akadály többé és végeredményképpen a sokat emlegetett hatékonyság is fejlődésnek indul. Arról nem is beszélve, hogy az összes érinett (nyugdíjba vonuló tulajdonos, következő generáció vagy akár az alkalmazott) is jobban fogja érezni magát…