Ha a cégem mérnöki szolgáltatást nyújt a fiam pedig politológus
Sokan úgy gondolják, hogy a költségek bármilyen csökkentése hosszútávon eredményes lesz (lehet) egy vállalkozás, nagyüzem számára. És itt a hangsúlyt a „bármilyen” szóra tenném, mert azért van egy minimális szint, ami alá nem szabad menni.
Egyik legnagyobb gyárunk – amely még a szocializmusban épült fel szovjet berendezésekből – a versenyképessége fenntartása érdekében kiszervezte a berendezések karbantartását. Mivel nagy cégről van szó, sok apró vállalkozással és egyéni vállalkozóval kötött szerződést. Az volt a lényeg, hogy a karbantartók mérnöki végzettséggel rendelkező emberek legyenek. További előnyt jelentett, ha el tudták olvasni az eredeti, orosz nyelvű gépkönyveket, műszaki leírásokat, de ha nem… hát nem, csak végezzék el az előírt munkát.
Az egyik ilyen kisvállalkozó karbantartóval vacsoráztam együtt az egyik szakmai szövetség összejövetelén, ahol a fehér asztal mellett kölcsönösen bemutattuk egymásnak azt, hogy ki mivel foglalkozik. A karbantartó cég tulajdonosa elmondta, hogy ő gépészmérnök, vannak bizonyos területeken speciális ismeretei és tapasztalata, ezért ő tekintélynek számít több magyarországi nagyvállalatnál is, ha gépek karbantartásáról van szó. A csapata viszont esztergályos, autószerelő, villamos- és vasúti járműszerelő, gépkezelő, lakatos,…stb. szakmunkásokból áll, akik az ő közvetlen műszaki felügyelete mellett dolgoznak. Gyorsan dolgoznak, sokat dolgoznak és sok pénzt keresnek.
Vacsora közben érintettük egymás családi helyzetét is. Asztaltársam az egyik északi nagyvárosunkban él és onnan csillagtúra szerűen járja az országot, mindenhova eljut, ahova csak a karbantartás elszólítja. Van egy fia, aki nem műszaki végzettségű, hanem politológus és Budapesten él. A fiú nem kíván a szülő vállalkozásával foglalkozni, nem is ért hozzá. Ezért asztaltársam úgy tervezi, hogy ő nyugdíjasként még legalább 10 évig dolgozni fog, azután abbahagyja a karbantartói tevékenységet és bezárja a cégét, mert nincs a családban kinek átadni az üzletet, eladni a családi cégét pedig nem tudja, mert az ő kapcsolatrendszere és különösen a speciális szakmai ismeretrendszere nélkül nem működne a cég.
Kértem, hogy ne hamarkodja el ezt a döntését. 10 év nagy idő. Nem vagyok biztos abban, hogy nem lehetne jól előkészítve ezt a családi vállalkozást az utódjára hagyni úgy, hogy közben stabilan működjön és megfelelő jövedelmet biztosítson a politológus fiának, aki operatívan nem is venne részt a cég munkájában. Hiszen miért is kellene a fiának feladni a szakmáját, a lakhelyét, a foglalkozását – főleg a saját céljait és álmait -, ha megfelelő külső üzleti támogatás mellett megtanulhatná a tulajdonosi ellenőrzés gyakorlatát a megörökölt cége felett. Megtanulna embereket dolgoztatni. Például egy vasúti cégtulajdonosnak nem kell vasutasnak lennie, egy gépgyártó cég vezetőjének nem kell mérnöknek lennie, egy magánkórház részvényese nem kell, hogy orvos legyen. A saját céljai megvalósítása érdekében bárki megtanulhatja, hogyan kell vagyont kezelni, működést felügyelni, embereket dolgoztatni. Felajánlhatom ehhez a generációváltáshoz az ActionCOACH mentori és coach szakmai támogatását a szülőnek és az utódnak egyaránt? Az ActionCOACH saját 25 éves és a világ 65 országából összegyűjtött tapasztalatai alapján találunk olyan vállalkozásokat, ahol például egy műszaki gyártó és szolgáltató vállalkozást sikerrel örökítettek át egy fogorvos, egy mezőgazdasági farmot egy irodalomtanár utódnak.
Asztaltársam udvariasan visszavonult a beszélgetésből. Látszott, hogy elgondolkodott …, jó erősen. Mert nem lesz egyszerű a fiával erről beszélgetni. Hiszen a fiúban valószínűleg lesz egy jó adag félelem, hogy úgysem sikerül. S amit én mondtam, az valószínűleg csak egy „reklámduma”. Nos,… kérdezze meg ügyfeleinket itthon és külföldön! Vajon azok a tréningek és üzleti ismeretek, amelyeket volt szerencséjük megkapni, alkalmassá tették-e őket arra, hogy bármilyen iparágban vállalkozhassanak? Igent fognak mondani.