Hogyan maradjunk egészségesek vállalkozóként?
Persze, mindannyian – cégtulajdonosok, vállalkozók, menedzserek – pontosan tudjuk, hogy felelősek vagyunk az egészségünkért. Az a felismerés is széleskörű, mely szerint a tartós magas teljesítmény kondicionáltságra, fittségre alapozódhat.
Ezért is üdvözlendő minden ötlet, ajánlat, amely ennek elérésében segít(het). „Vállalkozóként folyamatosan döntéseket kell hoznunk, és több labdával zsonglőrködünk. Állandóan edzésben kell lennünk, hogy javítsunk az eredményeinken, és felkészülten várjuk a jövőt. Csak akkor maradhatunk a csúcson, ha friss szemmel vizsgálódunk, és nyitottak maradunk az új ötletetekre. Ezért kell állandóan edzésben tartanunk mind testünket, mind pedig lelkünket. Ezt nem fogjuk tudni varázsütésre bevezetni, de ha teszünk érte, egyre egyszerűbb lesz.” – írja Sharon Rowe, az évi több millió dolláros árbevételt hozó ECOBAGS Products alapítója ’Merj kicsi maradni!’ című könyvében, amit a hvg Business Magazin legutóbbi számában szemléz.
Olyan – első pillantásra triviálisnak tűnő – javaslatai vannak, amelyek egészségmegőrző értéke vitathatatlan. Én azonban az ActionCOACH-os tapasztalataim alapján kétkedek! A kétségeim alapját a vállalkozó ügyfeleimmel való több éves együttműködés, a velük való számtalan heti találkozó élménye adja. Kellett azonban némi idő és egy-egy bevillanás ahhoz, hogy ki merjek állni azt állítva, hogy mindez nem elég, mi több nem ez a valódi megoldás.
Számomra az első lépés ezen a szemléletváltáson belül egy másik könyvhöz kötődik, aminek az (al)címe: „Az első problémát oldd meg először.” – s a valódi címe: Ki? A kötet egyébként a hatékony kiválasztás módszertanáról szól, de a vállalkozói létforma alap-dilemmáját helyezi a fókuszba: kik viszik tovább a cégalapítói eszmét, a vállalkozás értékét? Kire bízhatom a cégemet? Ennek a kérdésnek van nehéz álmot hozó, hajnalban felriasztó ereje.
A következő állomást a betegségek lelki eredetével foglalkozó írások jelentették. Sokkoló hatású volt ráeszmélni: az, hogy a libalegelő simaságú sípályán váll – mi több pont balváll – törő bukást produkálok, bizony bele volt kódolva az akkor épp engem kitöltő lelki nyavalyáimba.
Van még egy mozzanat, ami erősen beleillik ebbe szemléletfordító programba. Ehhez is egy könyv adta az első lökést. A „Delivering happines” [Tony Shieh] – magyarra talán a „Házhoz szállított boldogság!” lenne a jó fordítása címnek – arról ír, (amit persze azóta ((2010!)) egyre többen visszhangoznak), hogy a profit, a boldogság és a küldetés, ami kéz a kézben elvezeti a vállalkozásokat a tartós sikerhez. Ahhoz a fajta sikerhez, ami nem csak a vevők megelégedettségét, az alkalmazottak örömét, hanem – és ebben sorsfordító a kötet – a céget alapító cégtulajdonosok gazdag, értelmes és értékteremtő életét is magába foglalja.
Azt vallom: ahhoz, hogy egészséges vállalkozók maradjunk, elsőként a vállalkozásunk egészségét kell megteremtenünk. Másként fogalmazva, mindaddig lesz, ami megfúrja az egészségvédő, egészségmegőrző programunkat, amíg nem találunk örömöt a vállalkozásunkban, amíg nem éljük meg énépítő, önmegerősítő módon annak növekedését, sikereit.
A következő párhuzamokkal az egészségtudatos vállalkozókat szeretném megszólítani. Bízom benne, a megragadható párhuzamok segítenek annak tudatosításában, hogy a ’wellbeing”-nek a cégépítés, testépítés a jó sorrendje…
Gondolkodjunk szabadabban – a szabadban!
Ahogy mondani szokták, a láb mindig kéznél van, ezért, ha gyalogolunk, sétálunk, máris sokat tettünk testünk mozgásban tartása érdekében. „A séta nagyon fontos: minden napunkba iktassuk be. – írja – Akár otthonról dolgozunk, akár irodából, ügyeljünk rá, hogy minden munkanap elején legalább húsz percet sétáljunk.
Próbáljunk meg napközben is beiktatni egy sétát, és ha lehet, munka utánra is. Járjuk körbe a parkolót, menjünk fel-le a lépcsőn, próbáljunk ki különböző helyszíneket. Ha tömegközlekedést használunk, szálljunk le néhány megállóval korábban, és gyalogoljunk inkább.”
A cégépítésben ezt a szabadban való gyaloglást két aktivitás is megjelenítheti: legyen dedikált idő az életedben „üzleti sétára”. Más vállalkozókkal való találkozásokra, más ágazatokban működő cégek döntéshozóival való ismerkedésre.
Megbeszélések saját magunkkal
A vezetéshez az is hozzátartozik, hogy ügyelünk a cégvezető – azaz saját magunk – egészségére. Régóta rendszeres „megbeszéléseket” tartok saját magammal a helyi uszodában: körülbelül tizenhat éve, heti 3-5 alkalommal. Mindig a nap közepén van ez a megbeszélés, és nem mozdítható el. A naptáramban fenntartok erre egy meghatározott idősávot, és „irodán kívül” megjegyzéssel valamennyi kollégámnak egyértelműen a tudomására hozom, hogy ekkor nem vagyok elérhető.
Saját magunkkal való megbeszélések céges mutációja annak a mentális útvonalnak a végigjárásából, begyakorlásából áll, ami az ’elképzelni’, ’megjeleníteni’ ’megfogalmazni’ és ’cselekvésbe ölteni’ lépéssorozatot foglalja magába. Azért Te vagy a cégtulajdonos, azért Tied a Cég, mert neked van víziód arra, mi ad értelmet a létezésének. Hogy hogyan nézzen ki a legjobb megvalósulásában? Erre vonatkozóan minél részletgazdagabb, pontosabb kép van a fejedben, annál hamarabb azonosíthatsz növekedésre lehetőséget nyújtó területeket. Ha el tudod mondani a csapatodnak mindezt, meg tudod győzni őket, akkor – mármint ha osztoznak a víziódban – a kivitelezés, a megvalósítás tényleg egy örömutazás lehet minden résztvevő számára, miközben az igazi kedvezményezettjei az ügyfeleid lesznek!
Változtassunk a szokásainkon – lépésről lépésre!
Vállalkozás építésekor fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk és megértsük, mi hogyan viszonyulunk a változáshoz. A legtöbben azt hiszik, hogy mindent egyszerre kell meglépni, különben nem sikerül, és minden marad a régiben. Ez azonban nem így van. Egyszerűen csak az irányt kell megválasztanunk, és egyszerre mindig csak egy kis lépéssel közeledni felé.
A mindenáron való változtatás céges keretek között sem indokolt. Ha azonban úgy teszed fel magadnak a kérdést: „Szükségszerű-e, ami megszokott?” máris láthatóvá válnak azok az ereszvények, ahol megnyílnak a rések az elmozduláshoz… Még könnyebb váltó-üzemmódba állni, ha az irodád falán a New Yorki és Tokiói pontos idő helyett ez áll öles betűkkel: Mindig többet mindig kevesebbel!
Találjunk új szokást magunknak!
Ha úgy érezzük, hogy megrekedtünk valahol, válasszunk új szokást! A legjobb módszer, hogy megszabaduljunk káros berögződésünktől, ha új szokásra cseréljük, amely egyszerre hasznos és élvezetes.
A mai gazdasági környezet nemcsak elvárja, de ki is kényszeríti, hogy gyorsító pályát találjunk az ügyfeleink eléréséhez, hogy új üzleti modellekbe építsük át meglévő tapasztalatainkat, hogy otthonosan mozogjunk a fenntartható, környezettudatos, megosztásra alapozódó gazdaságban is.
Kedves Zoltán! Maximálisan egyetértek Veled. Én e pillanatban egyszemélyes cég vagyok, így csak önmagam kell emlékeztetni, hogy mi is a vízióm. Vagyis még ezt sem, hiszen már bekúszott a tudatalattimba, annyit gondoltam rá. Valószínű, ennek köszönhető, hogy folyamatosan motivált vagyok.
Ha pedig jelez a testem, mert valamit túlzásba vittem, akkor azt igyekszem megoldani. Személyiségemből adódóan szeretem a változást, mert felpezsdít, új lendületet és erőt ad.
Emellett én is azt vallom, hogy ne egyszerre akarjunk mindent, hanem lépésenként. Ehhez türelem kell, méghozzá leginkább önmagunkhoz. 🙂
Szerbusz! Mind az egészségmegóvó mind a cég fejlesztésével kapcsolatos szokások oly elszántságot és következetességet igényel, amit a legtöbb cégvezető, főleg egyszemélyes cégeknél, saját magától nem tud fönntartani. Legtöbbször azért, mert a naponta rájuk zúduló feladatok megoldása elsöpör szinte minden mást. Szerintem eredményesebbek lennének sokan, ha lenne egy „action coachuk” , aki kívülről ösztökéli őket feladatokkal, konzultációval a megfelelő szokások kialakítására.
Mondjuk az sem könnyebb, hogy valaki rendszeres testmozgást építsen be napirendjében. A jó ötlet, hogy hol lehet napközben sétálni, lépcsőzni hasznos ötlet.
Kedves Zoltán!
Nagyon fontos kérdést tettél fel. Akármelyik oldalról – vállalkozás vagy vállalkozó – is nézzük az egészséget, fontos, hogy tudjuk minden hatással van a másikra.
Amikor a prioritást önmagunkra helyezzük, amikor saját magunkkal harmóniában vagyunk, érzelmeink, gondolataink egyensúlyban vannak, egészségesek és elégedettek vagyunk, az kihat minden körülöttünk lévő személyre, eseményre, helyzetre… Természetes, hogy vállalkozóként is minden ötlet, tanács jól jöhet, legyen az egészséges életmódprogram, táplálkozási útmutató, mozgás a mindennapokban, coaching …
De, a vállalkozás „egészsége” legalább ennyire fontos. A vállalkozás egészségét, ha olyan vállalkozásom van, amiben örömömet lelem és annyi pénzt keresek vele, ami elégedettséggel tölt el, akkor harmóniában vagyok magammal és ez természetesen eredményezi, hogy egészséges is vagyok. Egészségtudatos vállalkozóként a cégépítés az első, és ha a cégem jól van én is tudom az egészséges vállalkozó életét élni.
A szokásokkal kapcsolatban én úgy tapasztaltam, hogy a berögződött szokásokból nem kell kidobni semmit, egy-két új szokást érdemes beiktatni (reggel korábban kelek és ráhangolódok a napra, este pár percet szakítok arra, hogy köszönetet mondjak a nap történéseire), és ami nem szolgál minket az úgy is elmarad.
A séta és a természetben eltöltött együttlét, másfajta gondolatokat szabadít fel… Gyakran találkozom partnereimmel a szabadban a természetben, séta, akár egy kis fizikai aktivitás (futás, torna, kertészkedés) közben. Egyébként én egy olyan mintagazdaság kialakításáról álmodoztam, ahol azok is, akik belefáradtak a városi életbe megtehetik, hogy próbaképp éljenek néhány hetet vidéken, hogy megtapasztalhassák a természetközeli életmód alapigazságait, tanuljanak a környezettudatos életmódról és megismerhessék az ökológiai és fenntartható gazdálkodás lehetőségeit.
Vállalkozásom egészségét termetem, hogy én is egészséges vállalkozó maradhassak… 🙂
Kedves Zoltán!
Fontos kérdéseket feszegetsz… és tetszik, ahogyan 4 pontban javaslatokat teszel az előrelépésre. Maximálisan egyetértek a szabadban végzett mozgás, stb. gondolatokkal, magam is gyakorlom. Sokan nem veszik elég komolyan a szokások erejét, pedig sok mindenben hozhatnak javulást, vagy komolyabb sikereket. A heti 3-5, déli uszodás megbeszélésért kicsit irigykednék, ha nem tudnám, hogy csak rajtam múlik 🙂