A legtöbben több időt töltünk a munkahelyünkön, mint a közeli barátainkkal vagy a családunkkal. Ebből kifolyólag nem meglepő, ha a kollégák között szoros kollegiális, sőt akár baráti kapcsolatok alakulnak ki. Ha pedig valakivel tragédia történik, sok esetben nehéz eldönteni, hogyan viselkedjünk helyesen.

A bánat és gyász normális és természetes válasz a veszteségre, amely lehet egy társ, egy családtag, egy barát vagy kolléga halála. A veszteség miatti fájdalom pedig minden munkahelyi közösséget érinthet, a háromfős családi cégtől kezdve a többezres  nagyvállalatig.

Vannak, akik ilyen esetekben egyszerűen visszavonulnak, mások megpróbálnak „segíteni” (néha túlságosan is), de a legtöbben egyszerűen bizonytalanok és nem tudják, mit tegyenek vagy hogyan reagáljanak. Nincs egy általános érvényű szabályzat vagy kézikönyv, amely segítene a gyász vagy a tragédia kezelésében.

A gyász természeténél fogva kiszámíthatatlan,

különböző emberekre különbözőféleképpen hat.

Mit tehet a vezető ilyen helyzetben?

Vezetőként általában az elsődleges szempont az üzleti célok teljesítése, a határidők betartása, a profit növelése. Azonban, mindehhez szükség van a csapatra, az egyes emberekre, méghozzá teljesítőképes állapotban. Amikor egy tragédia miatt a gyász kerül előtérbe, ez eltolja a prioritást és a fókuszt a KPI-okról, a teljesítményről és a szakmai céloktól, gyakran az őszinteségünket, a figyelmünket és a prioritások átértékelését követelve.

 

Extra teendők sora jelenik meg, és akkor még hol van az érzelmi támogatás?

Egyáltalán vezetőként fel kell ezt vállalni?

Vajon mire számíthat egy munkavállaló?

Létezik néhány általános érvényű iránymutatás, amelyek segíthetnek a vezetőnek (és a csapatának) az ilyen rendkívüli nehéz, embert próbáló helyzetekben.

Fontos, hogy a vezető támogatóan, empatikusan, türelmesen, hitelesen lépjen fel és

igazán jelen is legyen.

A valós támogatás empátiával teli, de nem tolakodó. A legjobb, a nyílt, őszinte beszélgetés, akár kifejezetten megkérdezve az érintettet, hogyan tudná vezetőként, illetve áttételesen a vállalat a legjobban támogatni őt az adott nehéz helyzetben. Biztosítani kell arról az érintettet, hogy nincsen egyedül.

Van olyan, akinek hosszabb szabadságra és magányra lenne ilyenkor szüksége, míg mások gyorsan visszakívánkoznak a munka világába, „belemerülnek a munkába”, hogy legyen, ami elterelje a gondolataikat és lekösse a figyelmüket.

Türelmesnek kell lenni, érdemes többször őszintén beszélgetni a kérdésről, és megpróbálni annyi szabadidőt felajánlani, amennyit csak megengedhet a szervezet.

Amennyiben a vállalatnak van rá lehetősége, megfontolandó valamilyen módon támogatni a munkavállalót és családját. A vállalati kultúrától és lehetőségektől függően jelenthet ez többféle konkrét anyagi segítséget (pl. a temetés vagy a gyászszertartás egy részének fedezését). De érdemes lehetőséget adni a kollégáknak is például, hogy élelmiszer- vagy adománygyűjtést szervezzenek. Ezáltal ők is úgy érezhetik, hogy ha csak kicsit is, de segítettek, ezáltal ők is jobban fel tudják dolgozni az eseményeket.

 

A gyász arra hív minket, hogy hitelesebbek és jelenlévőbbek legyünk.

Mi a teendő, ha a tragédia egy kolléga elvesztése és a gyász az egész csapatot érinti?

Ilyen esetekben teret kell adni a csapatnak a gyászolásra. Mindenki a maga módján és idejében fogja feldolgozni a tragédiát. Hagyni kell, hogy kérdéseket tegyenek fel, kibeszéljék a történteket. Természetes ilyenkor a zavartság, a munkavégzést nehezítő érzelmi hullámzás, ezért figyelmesnek kell maradni és olvasni kell a jeleket.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy tragédia feldolgozása nem egyszeri esemény. Türelmesnek kell lenni és hagyni kell, hogy a csapat összefogjon és természetes módon összejöjjön. Nincs értelme erőltetni a lezárást, mert az nem vezet eredményre.

Tragédia esetén a “szokásos üzletmenet” megakad és időre van szükség, hogy a dolgok visszatérjenek a megszokott kerékvágásba. A csapat a vezetőtől várja, hogy segítsen eligazodni az eseményekben. Ilyen esetekben érdemes a szükséges minimum elv irányából megközelíteni a kérdést, azaz a normál üzletmenethez képest meg kell határozni a működésnek azt az átmeneti szintjét, amely lehetőséget hagy a dolgozóknak a bekövetkezett esemény feldolgozására. Leginkább jellemző, hogy ilyen esetekben egy fokozatos visszarendeződési folyamat megy végbe, természetesen úgy, hogy a vállalkozás alapvető üzleti érdekeit nem szabad, hogy sérelem érje.

Éppen az ilyen nehéz helyzetekben kell vezetőként igazán helyt állni, példát mutatni és ekkor mutatkozik meg valakinek az igazi ereje. A munkavállalók évekig emlékezni fognak arra, hogy milyen jól vagy rosszul kezelte a vezető (vagy vezetők) a kihívást jelentő életeseményüket.

 

Amiről nem szabad megfeledkezni

Természetes, ha a vezető időnként tehetetlennek és túlterheltnek érzi magát ebben az időszakban. Különös hangsúly van az öngondoskodáson. Irányadó példaként, támogatóként csakis akkor lehet valaki igazán jelen, ha előbb önmagára fókuszál és megtalálja a belső nyugalmat. Nem véletlen a légitársaságok biztonsági protokollja: “Először a saját maszkunkról kell gondoskodni, és csak ezt követően segítsünk (segíthetünk) másoknak”.

A legfontosabb, hogy vezetőként ne kerüljük a nehéz helyzetet. Próbáljuk azt a lelkiismeretünk és legjobb tudásunk szerint kezelni.

Szükség esetén pedig ma már számos olyan szakember, csoport, tréning van ahol útmutatást, támogatást és/vagy szakmai segítséget lehet kérni.

A halálon senki nem tud könnyen túljutni.

De van az életnek ez a szörnyű reális szabálya,

hogy mennie kell tovább a gépezetnek.

Ha érdekesnek találtad a mostani bejegyzést, keress további olvasnivalókat a blogok között, hallgass minket podcast csatornánkon vagy látogass el a következő 6LÉPÉS webináriumunkra!

BLOG
6Lépés
Podcast