Nem a Mézga családról szóló népszerű rajzfilm harmincadik századbeli leszármazottja, Köbüki nyelvén akartam megszólalni, a vállalkozások előtt álló fejlődési pályák összevetésére készülök. Ezek a műszavak a pandémia miatt a normál növekedési trendekből kizökkent gazdaság szereplői számára sorsfordító jelentőségű kérdések feltételét és megválaszolását jelentik. S mint tudjuk, a jól feltett kérdésre jó válaszokat lehet adni; a rosszul feltettekkel meg …no, azzal most nem foglalkoznék!
A negyedik ipari forradalomként (Ipar 4.0) a termékelőállítási és gyártási folyamatok radikális változásait szoktuk emlegetni. Egy Európai Parlamenti állásfoglalás 2016-ban például így fogalmaz: ‘Az ipar 4.0 a termelési folyamatok olyan szervezését írja le, melynek keretében az eszközök önállóan kommunikálnak egymással az értéklánc mentén: a jövőben egy olyan „okos” gyárat hozva létre ezzel, amelyben a számítógép-vezérelt rendszerek nyomon követik a fizikai folyamatokat, létrehozzák a fizikai valóság virtuális mását és decentralizált döntéseket hoznak önszervező mechanizmusok alapján.’ (forrás: Industry 4.0 Policy Department Economic and Scientific Policy, 2016, p 22-23.)
Ipari forradalom-e az Ipar 4.0?
Az Iparfejlesztési Közalapítvány (IFKA) a folyamat leírására önálló weboldalt hozott létre és ott néhány új iparág születésével adnak ízelítőt a változások természetéről, Az elmúlt években bizonyos gazdasági ágazatok már kifejezetten ennek jegyében jöttek létre. Ilyen pl a Fintech, a pénzügyi szolgáltatások innovációja vagy az eHEalth, az egészségügy revolúciója. Ezek mellett egyéb (“hagyományos”) szektorokban a termelési folyamatokat is meghódították a hálózatba kapcsolt, egymással kommunikálni tudó, bizonyos esetekben döntésképes eszközök: az ipari termelés számos területén is elindult egy technológiai forradalom. E változásokat összefoglalóan a 4. ipari forradalomnak vagy röviden ipar 4.0 -nak (Industry 4.0) nevezik a gazdaság, az IT és az ipar területén dolgozó szakemberek.
A digitalizációs technológiák (felhőalapú informatika, Big Data, mesterséges intelligencia stb.) a fizikai korlátok lebontása által új értéket teremtenek: kiterjedt adatgyűjtés és az interneten keresztül megszerzett tudás révén a korábban csak fizikai térben létező termékek, szolgáltatások kiterjeszthetővé, teljesen újraépíthetővé válhatnak. A folyamatok digitalizálása megkönnyíti azok optimalizálását, és a hatékonyabb, versenyképesebb termelést.
Aki fogott a kezében egy csillagfejű csavar behajtására kialakított ezer forintos csavarhúzót, joggal értetlenkedik a szép emlékű Márkus László kabaré-tréfája nyomán egy intelligens behajtót látva: és “mi kerül ebben” … mondjuk egymillió forintba? Ezek a fejlesztések csak igen izmos beruházások révén valósulhatnak meg, amihez a forrásokat azáltal lehet megteremteni, hogy van fizetőképes kereslet az így előállított fogyasztási javakra. Lesznek, illetve vannak vásárlók, akik hajlandók pénzt kiadni az újabb és újabb kütyükért. Akik készek kétévente lecserélni az éppen csak kávét főzni nem tudó okostelefonjukat. Elhiszik, hogy tényleg jobb lesz az életük a “smart home” kialakítású otthonaikban …
Arról a drámai átalakulásról ne is beszéljünk, ami a “munkára épülő” társadalmi berendezkedésnek mutat fityiszt. Ez a program rövid időn belül ki fogja rántani a szőnyeget a jelentős összegű munkahelyteremtő beruházásokkal nagyvonalúan szponzorált alacsony hozzáadott értékű összeszerelő típusú céges működések alól utcára küldve az alacsony végzettségű, nem konvertálható tudással rendelkező munkavállalók seregét.
B2H keresztbe fekszik a fejlődés útján?
Éppen itt a bökkenő! Ennek a szép új világnak az eljövetelét leginkább, mi emberek, fogyasztók, vásárlók nehezítjük meg. Részben azzal, hogy nem fejlődünk eléggé gyorsan ahhoz, hogy képesek legyünk értékelni az elvileg minket szolgáló új megoldásokat. Küzdünk az új kommunikációs platformokkal, elakadunk a használatra való alkalmassá tételhez nélkülözhetetlen programozással…
Részben azáltal, hogy olyan prioritásokat követünk vásárlásaink során, melyek szembe mennek a mesterséges intelligencián alapuló tömegtermelés diktálta dömping kultúrával. Mert például elkezdjük mérlegelni, hogy a régi cuccaink alkalmasak-e arra, hogy továbbra is kiszolgálják a szükségleteinket (slow design), vásárlói döntéseinkben fontosságot nyer, hogy az a cucc, amelyet be kell szereznünk, fair módon vagy a természet igényeire figyelemmel került-e előállításra.
Arról nem is beszélve, hogy akár beruházni is nyitottak vagyunk számunkra fontos értékek megalkotására elkötelezett vállalkozásokba (közösségi finanszírozás), vagy közvetlenül bele akarunk látni, hogy mi kerül a termőföldről az asztalunkra, aminek az érdekében hétvégeken a termelői piacokon, kosárközösségekben költjük el a fogyasztásra szánt pénzünket.
Velünk lényegesen gyorsabban és egyszerűbben találják meg az összhangot a B2H elv mentén működő vállalkozók. Azok, akik magukévá teszik a partnerközpontúságot, akik egyenrangú félként – mi több alkotótársként – tekintenek ránk, fogyasztókra. A B2H azaz B(usiness) 2(to) H(uman), és ez nem más, mint az Emberarcú Üzlet!
Üzletről beszélünk, de emberi nyelven
Egy cég nem számít, hogy mit árul, vagy kinek kínál termékeket vagy szolgáltatásokat, nagyon fontos megjegyezni, hogy végső soron mindig igazi emberrel kerül kapcsolatba. Például azt tapasztaljuk, hogy mindenki a közösségi médiát használja értékesítési eszközként, beleértve a B2B piacot is. Az emberek személyes / emberi szinten használják a közösségi médiát, mint a Facebook, és ha aktívak vagyunk ezeken a csatornákon, akkor olyan platformon válunk láthatóva, amelyet a legtöbb ember rendszeresen megtekint.
Van egy eredendően eltérő megközelítés, amelyet akkor használunk, amikor célpiacunkat nem kitalált karakterekként osztályozzuk, hanem hús/vér emberekként, egyénenként. Ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetése a B2H, vagy Business to Human.
C- Pattabhiram cikkében arról ír, hogy az új elveknek megfelelően kialakított gazdálkodó szervezet két legfontosabb részlege a céges tudásért felelős emberi erőforrás gazdálkodási és az ügyfélszolgálati csoport lesz.
Ez utóbbi megváltozott működési módjáról néhány ötlet:
- Bot helyett répa. Azaz ne “lepattantani” akarjuk a kifogással érkező ügyfelet. Ő a mi partnerünk és a viselkedését követő azonnali pozitív megerősítések alkalmazásával igazolhatjuk, hogy tényleg számítunk vele. Bármilyen kis jelzés, reakció azonnali érzékelése valós idejű visszajelzést biztosító kommunikációval.
- Folyamatos státusz-erősítés. Azaz mivel fejlődik a kapcsolatunk, neki tudnia kell, hogy vannak vevői státuszok, és módja van feljebb lépni…
- A siker számon tartása. A vágyaik, igényeik kielégítésében legyünk partnerek és az elért sikereket tartsuk számon, ha lehet ünnepeljük is meg.
Válaszutat jelent-e a két cégfejlesztési stratégia igényeire való odafigyelés?
Nem feltétlenül. A Tesla – ami egy virtigli Ipar 4.0 -ás cég – alapítója E. Musk például azzal kezdte, hogy kivette a hagyományos autó-értékesítési hálózatból az elektromos járművei piacra juttatásának a programját. Mert tudta, hogy másfajta gondoskodást, támogatást igényelnek és érdemelnek azok az emberek, akik Teslát akarnak használni. Hasonlóan másként tekint a Iphone használóira az Apple. És a példák sora vég nélkül folytatható.
De a nagy kérdés, hogy a kis cég tud-e ezekből az elvekből bármit is a magáévá tenni? Cégépítést támogató szakemberként én a második modell mellé teszem le a voksom. Főleg azért, mert ehhez sokkal kevesebb vasra és sokkal több érték-alapú emberi gondoskodásra van szükség. Ez utóbbihoz pedig nincs szükség hitelfelvételre.
Ha az „Az Ipar 4.0 -tól a B2H-ig” téma érdekes számodra, akkor keress további olvasnivalókat a blogok között, hallgass minket podcast csatornánkon vagy látogass el a következő 6LÉPÉS webináriumunkra!
