Eszik Zoltán üzleti coach radikális időgazdálkodási / priorizációs javaslatai,
hogy Te uralkodj az időd felett!
„Üzleti idő” és a „Trezor kódja”
Jártadban-keltedben a városban biztosan megakadt már a szemed a különféle intézmények, boltok ajtaján lévő táblákon: „Nyitvatartás:” „Hivatalos órák” „Ügyintézés” „Ügyfélfogadás” stb… Ezeknek az időre vonatkozó üzente egyértelmű, világos: az eleje és a vége közötti időtartamban állnak rendelkezésünkre azzal a szolgáltatásukkal, amelyre létrejöttek. Ekkortól ekkorig bemehetsz vásárolni, beadhatod a doksidat, elkérheted az igazolásodat, befizethetsz… Szóval, ezek azok az üzleti órák, amelyeket nekünk: vevőknek, klienseknek, ügyfeleknek szánnak, s mi azt várjuk el, hogy az adott helyen ezidő alatt zavartalanul és korlátozásmentesen a rendelkezésünkre álljanak.
„Üzleti idő” = konzisztencia
De hogyan néz is ki ez a történet a másik oldal felől? Mi mindenről kell gondoskodni annak érdekében, hogy mindezt tudjuk biztosítani szolgáltatóként? Az egyik ügyfelem például miután megnyitotta a kisvendéglőjét, maga és párja kettesben tervezte ellátni a működtetés minden részfeladatát… Csakhogy az első nap, mindjárt a 11.00 órás nyitás után nem sokkal megállt a vendéglő előtt egy kirándulóbusz 45 turistával (figyelem, még a pandémia előtt vagyunk!) és a bezúduló vendégsereg igen változatos ízléssel rendelkezett, s szívesen végigkóstolták volna teljes étlapot. Bizony ekkora – egyidőben éhes és válogatós – csapat kiszolgálására nem voltak felkészülve. A helyzet kezelése érdekében alkut ajánlottak: jöjjenek vissza egy óra múlva és mindenkinek jut rántott szelet sültburgonyával és uborkasalátával.
Magad elé tudod képzelni Péter és a párja következő egy óráját? Később, ahogy elmesélték még hetekig előjött éjszakánkként a rossz álmukban, ahogy verejtékben fürödve ott pörögnek a forró olajos tepsik felett…” Jó, jó – mondhatod – egy ilyen váratlan helyzet mindenkivel előfordulhat”. A sztorit arra hoztam példának, hogy miért érdemes konzisztensnek lenni, szolgáltatóként. Ez a csúnya idegen kifejezés azt akarja jelenteni, hogy üzlettulajdonosként csak azt ígérjük az ügyfeleinknek, amit teljesíteni is tudunk.
Ez egyébként a piaci működés minimuma, de a sikeres üzlethez kicsit több kell. Annak érdekében, – hogy annyira elégedettek legyenek a partnereid, hogy máskor is visszajöjjenek, mi több ajánljanak másoknak – az kell, hogy felülteljesíts. Többet nyújts, mint amit ígértél, vagy mint amit elvártak. Azt már csak én teszem hozzá – s üzleti coachként a szolgáltatásom ennek elérését segíti – mindig többet, mindig kevesebbel!
Hogy hogyan valósíthatod meg ezt? Ez a „varázslat” a gondos tervezésen és felkészülésen és a jól begyakorolt csapatmunkán múlik. Kezdd ott, hogy besorolod minden tevékenységed, amivel az idődet töltöd (köztük az üzleti idődet is) az alábbi 4 kategória egyikébe:
✅ CÉG(BEN) végzett szokásos robot. A napi rutinhoz sorolható feladatok.
✅ ÉRTÉKESÍTÉS, amik ügyfélszerzéssel, eladás-ösztönzéssel, promócióval kapcsolatos ügyek. Akár elismered, akár nem; azzal, hogy a piacon kereskedelmi tevékenységből profittermelésre hoztál létre vállalkozást, Te magad is értékesítővé váltál, és ha már nem is Te tartod közvetlenül a kapcsolatot az ügyfeleiddel, nem térhetsz ki a felelősség alól, amely ennek eredményességét tekinti mércének.
✅CÉG(EN) való munkálkodásra is legyen dedikált időd. Ez azokat a tevékenységeket jelenti, amik kívül esnek a szokásos roboton. Olyan fejlesztések, amelyektől jobb (önjáróbb) lesz a vállalkozásod.
✅ SAJÁT IDŐ, a kikapcsolódásra, töltekezésre fordított értékes szabadidő.
Amikor a következő napodat tervezed, előtte értékeld, hogyan sikerült az előző nap eltervezettekhez tartani magad…Érdemes hetente megvizsgálnod: a 4 féle tevékenységre fordított idő hogyan aránylik egymáshoz. Az én javaslatom: legalább 25% mindegyikre! Itt nem jár kitüntetés a 100 %-nál nagyobb teljesítményért. Sőt!
Értékmegőrző az időbankban, ismered a trezor kódját?
A sikeres timehachking teljesítménymutatója annak az időnek a mennyisége, amit értékként „elbankolhatsz” magadnak. Az a „széf”, ahol az időmenedzsmentünk értékei halmozódnak, s akár kamatozódhatnak is, az két kód együttes alkalmazásával nyitható. Ez a két kód az „igen” és a „nem”. Hogy mire mikor mondj igent, azt már a korábbi blogbejegyzésben megosztottam veled: ez a priorizálás (ITT).
A széf nyitásához szükséged lesz a másik kulcsra is. Arra, hogy tudj nemet mondani. Nemet mondani kérésre, ajánlatra, lehetőségre, ötletre, javaslatra … és mennyi mindenre még. De olyan nehezen mondunk nemet. Miért is?
Például udvariasságból. Mert így egyszerűbb(nek tűnik) az élet. Félünk, hogy megbántunk másokat. Félünk, hogy magunkra haragítjuk a másikat. Félünk, hogy erőszakosnak tartanak minket. Félünk a kritikától. Félünk a szakítástól. Félünk, hogy rossz benyomást keltünk. Bűntudatunk van. Mindenhatónak érezzük magunkat. Eleget akarunk tenni saját szigorú elvárásainknak. Félünk, hogy elszalasztunk egy kínálkozó lehetőséget … M. Haddou, (aki összeírta azt a listát) arra mutat rá Merj nemet mondani c. könyvében, hogy ezeket a félelmeket a dackorszakunkból való „kigyógyulásunk” tanult sztereotípiái szerint működtetjük.
Pedig az időzabálás megállítása a NEM kimondásának a képességével kezdődik. Legyen itt zárásul egy vicces Murphy idézet: „Mások annyian vannak, belőlem csak egy van, rám jobban kell vigyázni!” Ki más tudna jobban vigyázni ránk, mint saját magunk!
Keress további olvasnivalókat a blogok között, hallgass minket podcast csatornánkon vagy látogass el a Vállalkozói Mesterképző Programunkra!
